Nem nyílik minden virág egyszerre, avagy miért nincs baj, ha későn érő vagy

Körülötted mindenki halad az életével, ahogyan a “nagy könyvben meg van írva”, te pedig csak sodródsz az árral? Esetleg teljesen más irányba mennél, de a tömeg hangosan próbál eltéríteni a terveidtől? Gyakran megkapod, hogy ideje felnőni és biztosan baj van veled, mert X évesen még nem ott tartasz, ahol mások szerint tartanod kéne? Üdv, a későn érők klubjában! Ja, és spoilerezek: semmi baj nincs veled!

Szeretem az angol kifejezést erre az állapotra: late bloomer, vagyis későn virágzó. Abban ugyanis, hogy érett vagy, megbújik valami komor, merev és fásult hangzás, míg a virágzás, bármikor is jöjjön el, csupa szín, kreativitás és öröm. Van benne egyfajta pozitívum és remény, hogy vár valami jó a jövőben. 

Noha nem mindenki tekint ennyire optimistán a későn érő emberekre, akad mégis, ami mellettük szól.

Ha te is későn érő vagy, biztosra veszem, hogy nyaggattak már eleget azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tenned, és minek volna itt az ideje, hogy befejezd. S amíg sokan csak jót akarnak neked, addig vannak, akik valóban nem értik ennek a folyamatnak a lényegét. Szerintük csak lébecolsz és semmi gondod, minden könnyedén megy neked, hiszen felnőttként is gyerek vagy. 

Csakhogy, ahogy említettem, felnőni egy folyamat. Megérteni, hogy miért vagy itt, mit szeretnél kezdeni az életeddel nem egy pillanat, és nem mindenki halad ugyanabban a tempóban. Ezt azoknak, akik “terv szerint” haladnak, nehéz megérteni. 

Későn érőként azonban van egy fontos aduász a kezedben. Mire oda kerülsz, pontosan fogod tudni, szinte minden kérdésedre a választ. Ki akarok lenni, mit akarok kezdeni magammal? Kihez akarok hozzámenni? Kit akarok elvenni? Egyáltalán, nekem való-e a társas élet vagy magányos farkas típus vagyok? Milyen céljaim vannak? Hogyan tudom a legjobban szolgálni az emberiséget és a bolygót? És így tovább. Későn érőként ugyanis megfontolt leszel. 

Későn érő embernek lenni olyan, amin nem lehet változtatni. Olyan ez, mint mikor egy gyümölcs beérik. Hiába állja a fát körül az egész falu, és sürgeti, hogy érjen meg, a gyümölcs a saját tempójában fog megérni és zamatozni. Semmit nem tehet se érte, se ellene senki. És ez a legjobb, ami történhet vele, és másokkal is. 

Persze könnyű ezt mondani, de megint más elfogadni, amikor azt látod, hogy mindenki gyorsabban halad, mint te. És ugyan kezd unalomig ismételt frázis lenni, de való igaz: a világ halad őrületes tempóban, nem baj, ha olykor képtelen vagy vele lépést tartani. 

Magadat másokhoz hasonlítani, sohasem célravezető. Csak ártasz vele a mentális egészségednek. Ne feledd, a virágok között sem egyszerre nyílik mindegyik. Amíg az egyik szemet gyönyörködtetően színpompás, addigra a másik már el is hervadt. 

Haladj csak a saját tempódban, azzal érsz a legtovább. 

És hogy hogyan kezeld a kritikát?

Későn érő személyként már megszokhattad, hogy mindig akad valaki, aki finoman szólva beszól. Dühítő helyzet, de sose magyarázkodj senkinek! Talán az élet bizonyos területein “le vagy maradva”, de ez nem jelenti azt, hogy bárki jobb vagy értékesebb lenne nálad. Mindannyian – így te is – egy sajátos tempóban haladunk, és minél előbb felfogjuk ennek a jelentőségét, annál nagyobb harmóniában élhetünk.

Forrás: miragemagazin.hu